A felmérés adatai alapján a közlekedésbiztonság szubjektív megítélését leginkább a váratlan helyzetek és a környezeti bizonytalanságok befolyásolják. A válaszadók 51%-a a hirtelen manővereket (váratlan sávváltás, fékezés) nevezte meg a legnagyobb stresszforrásként – ez a reakcióidővel, előreláthatósággal és bizalommal kapcsolatos tényezőket érinti. A gyenge közvilágítás (39%) és a sűrű, ideges forgalom (35%) szintén a figyelem és koncentráció fokozott igénybevételét jelzik, ami különösen az idősebb és női válaszadók körében gyakoribb félelemforrás volt. Ugyancsak 35% említette a rossz útminőséget, ami a férfiak körében némileg magasabb arányban szerepelt, és a biztonságérzet „objektív” oldalát – a jármű feletti kontrollt – érinti. Az erős szél vagy eső (33%) és a jelentős sebességkülönbségek (30%) mutatják, hogy a külső körülmények kiszámíthatatlansága is kulcsszerepet játszik. A hosszú vezetés (13%) és a parkolási manőverek (11%) inkább a fáradtság, illetve a városi stressz tüneteihez köthetők, míg a figyelemelterelés (5%) a modern vezetési környezet egyik tipikus, de alulértékelt kockázata.
Összességében a válaszokból egy olyan biztonságérzet-profil rajzolódik ki, ahol a sofőrök leginkább az emberi tényezőktől és a környezet kiszámíthatatlanságától tartanak – nem az autózástól magától. A nők válaszai gyakrabban érzelmi, a férfiaké inkább technikai kockázatokat tükröznek.
Biztonságban vagy veszélyben? - felmérés kiértékelése
Vezetői összefoglaló
Az országos online kutatás a magyar autóvezetők közlekedésbiztonsági szokásait, félelmeit és attitűdjeit vizsgálta. A felmérés célja annak feltárása volt, hogy a hazai autós társadalom hogyan érzékeli a közlekedési környezet kockázatait, és mely tényezők befolyásolják leginkább a biztonságérzetet. A válaszok több mint ezer kitöltő véleményét tükrözik, lefedve a különböző életkorokat, lakóhelytípusokat és iskolai végzettségeket.
A mindennapi közlekedés valósága
A válaszadók döntő többsége napi rendszerességgel ül autóba, mégis tízből hárman vallották, hogy időnként félnek a közlekedésben. A biztonságérzetet leginkább a rossz útviszonyok, a figyelmetlen sofőrök és az agresszív vezetési stílus rontják. A nők körében átlag feletti a félelem aránya, míg a férfiak inkább a szabálytalanságokat és az infrastruktúra hiányosságait említették fő problémaként.
A legveszélyesebb napszak: az éjszaka
A kutatás szerint az éjszakai vezetést tartják a legkockázatosabbnak: a válaszadók közel fele ilyenkor kevésbé érzi magát biztonságban. Ennek oka főként a gyenge közvilágítás, a fáradtság és a kivilágítatlan járművek jelenléte. A fiatalabb korosztály ugyanakkor rugalmasabban reagál: ők nagyobb arányban érzik magukat biztonságban a késő esti órákban, mint az idősebbek.
Fejlesztési igények: utak, szabályok, figyelem
A nyílt kérdések elemzése alapján három kulcsterület rajzolódott ki, amelyet a válaszadók szerint a legfontosabb lenne fejleszteni:
-
Infrastruktúra-fejlesztés – jobb utak, láthatóbb burkolati jelek, kátyúk megszüntetése.
-
Közlekedési kultúra javítása – több türelem, kevesebb agresszió a volán mögött.
-
Rendőri jelenlét és ellenőrzés – láthatóbb, de nem büntető jellegű hatósági jelenlét.
Társadalmi tükör
A kutatás rávilágít, hogy a magyar autósok nagy része reálisan méri fel a kockázatokat, ugyanakkor az általános biztonságérzetet erősen befolyásolja a környezet állapota és a közlekedési morál. A közlekedésbiztonság nemcsak műszaki, hanem kulturális kérdés is – a felmérés szerint a válaszadók 84 %-a gondolja úgy, hogy a felelősségteljesebb vezetési attitűdök erősítése lenne a legnagyobb előrelépés.
Összességében: a magyar autósok nem érzik magukat „veszélyben”, de nem is teljesen „biztonságban”. A többség fegyelmezettebb, figyelmesebb közlekedést, jobb utakat és emberibb közlekedési kultúrát vár el – ez a jövő közlekedéspolitikájának egyik legfontosabb társadalmi üzenete.
Módszertan
A felmérés online kérdőíves módszerrel zajlott 2025. október 16. és 17. között, az Index egyik cikkén belül elhelyezett kutatási felületen. A kérdőívet összesen 1164-en kezdték el, közülük 1031 fő töltötte ki teljes egészében. A minta nem, életkor és lakóhely szerinti megoszlásban nem reprezentálja a teljes magyar felnőtt népességet, ugyanakkor jól tükrözi az autóvezetők széles körének tapasztalatait és közlekedésbiztonsággal kapcsolatos attitűdjeit. A „Biztonságban vagy veszélyben?” című kutatás célja az volt, hogy feltérképezze, milyen tényezők befolyásolják a vezetők biztonságérzetét, milyen helyzetek váltanak ki félelmet, illetve hogyan érzékelik a közlekedés kockázatait különböző napszakokban és körülmények között. Az eredmények a válaszadók önbevallásán alapulnak.
Milyen gyakran vezet autót?
Az autóvezetési szokásokról készült felmérés adatai szerint a résztvevők túlnyomó többsége, 66.4%, naponta vezet autót, ami a mindennapi autóhasználat dominanciáját mutatja. Hetente többször 23.3% közlekedik gépjárművel, míg jelentősen kevesebben, csak 5.2% és 2.1% vezet hetente egyszer vagy havonta néhányszor.
Autóvezetési gyakoriság kor, nem, végzettség és lakóhely szerint
A korcsoportok közti eltérések ugyanakkor jelzik, hogy az életkor erősen befolyásolja a vezetési gyakoriságot: a 40–49 évesek között kiemelkedően magas (72%) a napi vezetők aránya, míg a 65 év felettieknél ez 52%-ra csökken, és náluk már megjelenik a heti vagy ritkább vezetés is. A fiatal, 18–29 éves korosztály esetében alacsonyabb (44%) a napi autóhasználat, ami részben a kevesebb járműtulajdonnal, részben a városi közlekedési alternatívák igénybevételével magyarázható.
Nemek tekintetében a férfiak valamivel gyakrabban vezetnek naponta (68%), mint a nők (60%), ami a tradicionális szerepfelfogás és mobilitási szokások továbbélését tükrözi. Végzettség szerint az érettségizettek körében a legmagasabb (73%) a napi autóvezetés aránya, míg a felsőfokú végzettségűeknél kissé alacsonyabb (63%), ami a városi, tömegközlekedést is igénybe vevő életmódra utalhat.
Településtípus szerint a községekben élők vezetnek a leggyakrabban (76%), míg a fővárosiaknál csak 59% ül naponta autóba – ez a közlekedési infrastruktúra különbségeit és a városi alternatívák (BKV, bicikli, carsharing) elérhetőségét tükrözi. Összességében a mindennapos autóhasználat a vidéki, középkorú férfiakra jellemző leginkább, míg a fiatal városi nők körében gyakoribb a ritkább vezetés – ezzel a kutatás rávilágít a mobilitás társadalmi mintázataira is.
Összességében mennyire érzi magát biztonságban autóvezetés közben?
Az autóvezetés közbeni biztonságérzet értékelésekor a válaszadók legnagyobb része, 42.2%, a skála negyedik fokozatát választotta, míg a maximális biztonságérzetet jelentő ötös értéket 29.3% jelölte meg. Ez összességében azt sugallja, hogy a válaszadók többsége inkább biztonságban érzi magát vezetés közben, azonban a teljes biztonságérzet még nem általános. A legkisebb, egyes és kettes pontszámokat csak 7.5% jelölte meg, ami kevésbé elterjedt bizonytalanságra utal. A legfiatalabb korcsoport (18–25) érzi magát a legnagyobb biztonságban a volán mögött (4,15). Az idősebb korosztályok között gyakorlatilag nincs szignifikáns különbség (3,9 körül).
Vezetési gyakoriság és biztonságérzet
|
Vezetési gyakoriság
|
Átlagos biztonságérzet
|
|---|---|
|
Naponta
|
4,00
|
|
Hetente többször
|
3,83
|
|
Hetente kb. egyszer
|
3,74
|
|
Havonta 1-3x
|
3,48
|
|
Ritkábban
|
3,05
|
Egyértelmű pozitív korreláció: minél gyakrabban vezet valaki, annál nagyobb a biztonságérzete.
Mennyire érzi magát biztonságban az alábbi helyzetekben?
Legbiztonságosabb helyzetek
Az autópálya egyenletes forgalom mellett messze a legbiztonságosabb közlekedési környezetnek számít: 84,3% érzi magát itt inkább vagy teljesen biztonságban. A vezetők többsége a kiszámítható, jól szervezett forgalmat és a nagyobb kontrollérzetet emeli ki. Jelentős pozitív korreláció (r = 0,63) figyelhető meg az autópályán érzett magabiztosság és az általános biztonságérzet között – aki itt nyugodtan vezet, az jellemzően más helyzetekben is stabilnak érzi magát.
A vidéki és mellékutak szintén kedvező biztonságérzetet keltenek: bár az útminőség változó, a kevésbé zsúfolt környezet és a nyugodtabb tempó kompenzálja a hiányosságokat. Ezeken a szakaszokon a vezetők gyakran érzik, hogy saját tempójukban, kevesebb külső nyomás mellett közlekedhetnek.
Közepes biztonságérzetű helyzetek
A városi forgalom és a bonyolult csomópontok már sokkal több kihívást tartogatnak. A forgalmi torlódások, a sávváltások és a gyalogosok kiszámíthatatlan mozgása csökkenti a biztonságérzetet, különösen azoknál, akik ritkábban vezetnek. Ezekben a helyzetekben a figyelem megosztása és a gyors döntéshozatal kulcsfontosságú, ami fárasztóvá is teheti a vezetést. A válaszok alapján itt mérsékelt biztonságérzet jellemző, amit a forgalom sűrűsége és a stressz-szint növekedése befolyásol leginkább.
Legbizonytalanabb helyzetek
A ködös, esős vagy sötét körülmények a vezetők számára egyértelműen a legkockázatosabbak. Ködben és gyenge látási viszonyok között mindössze 40,4% érzi magát inkább vagy teljesen biztonságban, ami drasztikusan alacsonyabb az átlaghoz képest. A látás korlátozottsága, a csúszós út és az előreláthatóság hiánya fokozza a bizonytalanságot. Éjszaka szintén gyengül a biztonságérzet, amit részben a fáradtság és a csökkent koncentráció okoz.
Ezek a helyzetek egyértelműen a közlekedésbiztonsági kampányok számára is célterületet jelentenek, hiszen jól látható, hogy a legtöbb vezető számára ezek okozzák a legnagyobb feszültséget és kockázatérzetet.
Nemek közötti különbségek
|
Helyzet
|
Női átlag
|
Férfi átlag
|
Különbség (férfi – nő)
|
|---|---|---|---|
|
Ködben / gyenge látási viszonyok
|
2,62
|
3,34
|
+0,72
|
|
Bonyolult csomópontok / körforgalmak
|
3,20
|
3,87
|
+0,67
|
|
Esőben / csúszós úton
|
3,05
|
3,71
|
+0,66
|
|
Alkonyat / éjszaka, gyenge közvilágítás
|
3,09
|
3,73
|
+0,65
|
|
Autópálya, egyenletes forgalom
|
3,78
|
4,36
|
+0,59
|
|
Belvárosi, sűrű forgalom
|
3,39
|
3,87
|
+0,48
|
|
Vidéki / mellékutak
|
3,82
|
4,09
|
+0,28
|
A férfiak minden helyzetben magasabb biztonságérzetről számolnak be, de a különbség különösen nagy a rossz látási viszonyok (köd, éjszaka) és a komplex forgalmi helyzetek esetében. Ez a nemi különbség pszichológiai (önbizalom) és tapasztalati (gyakorlat) tényezőkre is visszavezethető.
Korcsoportonkénti mintázatok
|
Korcsoport
|
Autópálya
|
Belváros
|
Mellékút
|
Csomópont
|
Eső
|
Köd
|
Éjszaka
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
18-25
|
4,29
|
3,71
|
4,29
|
3,43
|
3,43
|
2,57
|
3,71
|
|
26-35
|
4,28
|
3,70
|
4,05
|
3,65
|
3,66
|
3,24
|
3,48
|
|
36-45
|
4,27
|
3,80
|
4,06
|
3,72
|
3,62
|
3,27
|
3,67
|
|
46-55
|
4,31
|
3,86
|
4,09
|
3,89
|
3,65
|
3,30
|
3,73
|
|
56-65
|
4,30
|
3,83
|
4,05
|
3,73
|
3,61
|
3,18
|
3,62
|
|
65+
|
4,22
|
3,72
|
3,94
|
3,78
|
3,53
|
3,12
|
3,47
|
Az életkorral a biztonságérzet inkább stabilizálódik, mint romlik. Az idősebb korosztályok autópályán és belvárosban is kifejezetten magabiztosak, a fiatalok viszont kifejezetten alacsony értéket adtak ködös körülményekre (2,57) – ez a legnagyobb esés.
Mely tényezők csökkentik leginkább az Ön biztonságérzetét vezetés közben?
Milyen gyakran teszi meg az alábbi óvintézkedéseket?
Az óvintézkedésekre vonatkozó válaszok alapján a magyar autósok túlnyomó többsége a legalapvetőbb közlekedésbiztonsági szabályokat rendszeresen betartja. Kiemelkedően magas, 90% azok aránya, akik mindig használják a biztonsági övet és következetesen irányjelzőt adnak (86%) – ezek a szokások mára beépültek a vezetési rutinba, és általános normává váltak. Ugyancsak magas a defenzív vezetés és a mobiltelefon mellőzésének gyakorisága, ami a közlekedési tudatosság javulását jelzi. A legnagyobb szórás azonban az „2 óránál hosszabb úton pihenő beiktatása” esetében figyelhető meg: sokan ezt az előírást inkább elméletben ismerik, mint a gyakorlatban alkalmazzák.
Nemek szerint a nők következetesebbek az óvintézkedésekben, különösen a sebességhatárok betartásában és a holttér figyelésében. A fiatalok (18–25 évesek) meglepően fegyelmezettek – valószínűleg a friss vizsgákon szerzett, erősen szabálycentrikus szemlélet miatt. A rendszeresen, napi szinten vezetők körében ugyanakkor enyhe „rutinlazulás” tapasztalható: ők hajlamosabbak elhagyni a formális szabályokat, mert tapasztalatukra támaszkodnak. Ez összefügg azzal is, hogy az általános biztonságérzet és az óvintézkedések betartása között gyenge negatív korreláció figyelhető meg: minél magabiztosabb valaki, annál kevésbé tartja fontosnak a szigorú óvatosságot.
Összességében a kép biztató: a válaszadók magas szintű közlekedésbiztonsági tudatosságot mutatnak, de a hosszabb utakon történő pihenőidők és figyelemfrissítés terén még van fejlődési tér.
Milyen gyakran ellenőrzi az alábbiakat?
A jármű műszaki és biztonsági elemeinek rendszeres ellenőrzésére vonatkozó kérdésekből az látszik, hogy a magyar autósok többsége alapvetően figyelmes, de nem túl szisztematikus ezen a téren. A leggyakrabban végzett művelet az „ülés és kormány beállítása” (átlag: 4,24), ami a vezetés kényelmét és biztonságát közvetlenül befolyásolja. Ezt követi a „csomagok rögzítése, utastér rendje” (4,07), míg a világítás ellenőrzése (3,82) és a gumik állapotának figyelése (3,50) már jóval ritkábban történik – pedig ezek a legfontosabb technikai biztonsági elemek.
A nemek közötti különbség elenyésző: a férfiak átlagosan kissé következetesebbek (3,92 vs. 3,86), ami a járműkarbantartáshoz kapcsolódó hagyományos szerepfelfogással is összefügghet. Az életkor azonban markánsabb mintázatot mutat: a fiatalok (18–25) alacsony értéke (3,39) a tapasztalat és járműtulajdon-hiány következménye, míg a 66 év felettiek (4,06) a legkörültekintőbbek. A vezetési gyakoriság mentén stabil emelkedés látható – a napi sofőrök 3,93-as átlaggal tudatosabban ellenőriznek, mint az alkalmi vezetők (3,6).
Az ellenőrzési szokások és a szubjektív biztonságérzet között csak gyenge pozitív kapcsolat (r≈0,04) mutatható ki: tehát a biztonságos vezetés érzése nem feltétlenül technikai tudatosságból fakad, hanem inkább tapasztalatból és önbizalomból. A hosszú távú közlekedésbiztonság szempontjából érdemes lenne a fiatalabb generációkban rendszeres ellenőrzési rutint kialakítani, különösen a gumiabroncs és világítás állapotára fókuszálva.
Mely napszakban érzi leginkább biztonságosnak a közlekedést?
A közlekedés biztonságos érzete szempontjából a válaszadók 42,7%-a szerint nincs különbség a napszakok között, ez a legnagyobb csoport. Ezt követi a délután, amelyet 23,4% tart a legbiztonságosabbnak. A reggel 21,7%-kal kissé lemarad, míg az éjszaka csak 11,2%-nak szimpatikus. A szürkületet alig választják, mindössze 0,9% érezné ekkor leginkább biztonságban magát. Az adatok alapján a többség számára nincs kifejezett napszak, amit biztonságosabbnak érezne.
Mikor érzik magukat legbiztonságosabban a sofőrök? – Érdekes különbségek nem, kor és végzettség szerint
A legtöbb vezető számára nincs jelentős különbség a napszakok között, mégis megfigyelhetők markáns eltérések egyes csoportoknál. A nők 34%-a kifejezetten a reggeli órákat tartja a legbiztonságosabbnak, míg a férfiak közel fele számára mindegy, mikor vezetnek – számukra a körülmények stabilabbnak tűnnek a nap bármely szakaszában. Az idősebb, 65 év feletti korosztály inkább a nappali időszakot részesíti előnyben, míg a fiatalabb, 18–29 éves vezetők között jóval többen választották az estét vagy éjszakát, ami az aktívabb életmódot és a vezetési szokások különbségét tükrözi. A községekben élők gyakrabban preferálják a reggeli vagy délelőtti vezetést, szemben a városiak esti aktivitásával. Összességében elmondható, hogy a biztonságérzet napszak szerinti megítélése elsősorban az életmóddal, a tapasztalattal és a környezeti feltételekkel függ össze.
Mely napszakban érzi leginkább kockázatosnak a közlekedést?
A közlekedés kockázatosságát leginkább szürkületkor (24,1%) és éjszaka (23,5%) érzik az emberek, ami arra utal, hogy a rosszabb látási viszonyok jelentős kihívást jelentenek. Érdekes, hogy a válaszadók közel harmada (28,3%) nem érzékeli a napszakok közti különbséget a közlekedési kockázatok tekintetében. A reggeli és délutáni időszakok kevésbé tűnnek kritikusnak, amit valószínűleg a jobb fényviszonyok is indokolnak.
Mikor tartják legkockázatosabbnak a közlekedést? – Éjszaka és szürkület a legtöbb vezetőnél a veszélyzóna
A napszakhoz kötődő kockázatérzet megoszlása kiegyenlített képet mutat, ugyanakkor jól kirajzolódnak a rutinból, életkorból és környezetből fakadó különbségek. Összességében a válaszadók 24%-a a szürkületet, további 24%-a az éjszakát tartja a legkockázatosabb napszaknak, míg 28% szerint nincs lényeges különbség a nap különböző szakaszai között. A reggel (12%) és délután (12%) csak kisebb mértékben jelent meg a kockázati percepcióban.Korosztályos bontásban az idősebb (65+) vezetők érzik legveszélyesebbnek az éjszakai közlekedést (31%), míg a fiatalabb korcsoportok (18–29 évesek) körében ez az arány alacsonyabb (21%), náluk inkább a szürkület (26%) és a nappali forgalom hektikussága vált ki bizonytalanságot. A középkorúaknál (30–49 év) kiegyensúlyozottabb az eloszlás, de a legtöbben itt is az esti órákat nevezik meg kockázatosnak.
Nemek szerint a nők kissé érzékenyebbek a látási viszonyokra – 27%-uk az éjszakát, 26%-uk a szürkületet tartja kockázatosnak, míg a férfiaknál ezek az arányok 23% és 24%. A végzettség alapján figyelemre méltó, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak körében (legfeljebb 8 általános) a bizonytalanság szélsőséges: fele-fele arányban oszlik meg a reggel és délután között, ami a kisebb vezetési tapasztalat jele lehet.Területileg a községekben élők 27%-a az éjszakát tartja kockázatosnak, míg az egyéb városokban élők gyakrabban érzik a szürkületet problémásnak (19%). A fővárosi és megyei jogú városokban élők között magas azok aránya, akik szerint nincs különbség a napszakok között (28–29%), ami a városi infrastruktúra jobb megvilágításával és a nagyobb rutinú sofőrök jelenlétével magyarázható.
Összességében a kutatás azt mutatja, hogy a közlekedés biztonságérzetét leginkább a látási viszonyok és a forgalmi zsúfoltság befolyásolják, míg a tapasztalat és az infrastruktúra minősége csökkenti a napszakhoz kötődő félelemérzetet.
Az elmúlt 12 hónapban előfordult-e, hogy vezetés közben kifejezetten félelmet érzett?
A megkérdezettek 29%-a vallotta be, hogy az elmúlt 12 hónap során vezetés közben tapasztalt már félelmet. Ez azt jelzi, hogy bár a többség magabiztosnak érzi magát az utakon, a sofőrök közel egyharmada találkozott olyan helyzetekkel, amelyek szorongást okoztak. Az eredmény rávilágít a közlekedés biztonsági kihívásaira, illetve azt sugallja, hogy a vezetők számára fontos a biztonságosabb közlekedési környezet megteremtése és a stressz csökkentése.
Félelem a volán mögött – főként a fiatalabb és női vezetők körében jellemző
Az elmúlt évben a válaszadók közel háromtizede (29%) érzett kifejezett félelmet vezetés közben, ami a magyar autós társadalomban érzékelhető bizonytalanságot jelez. A jelenség legerősebben életkor és nem szerint differenciálódik: a fiatal, 18–29 éves vezetők több mint fele (52%) élt át ilyen helyzetet, ami tapasztalatlansággal és a nagyobb pszichés érzékenységgel magyarázható. Ezzel szemben az idősebb korosztályok – különösen a 65 év felettiek (19%) – ritkábban számolnak be félelemről, amit a rutin és az óvatosabb vezetési stílus kompenzáló hatása magyarázhat.
A nők körében a félelemérzet kétszer gyakoribb (49%) mint a férfiaknál (26%), ami következetesen tükrözi a korábbi biztonságérzeti mintázatokat: a női vezetők jellemzően kiszolgáltatottabbnak érzik magukat a forgalmi helyzetekben, különösen rossz látási viszonyok között. Iskolázottság mentén is egyértelmű a kapcsolat: minél magasabb a végzettség, annál gyakoribb a félelemélmény – ez az önreflexióval és a kockázatok tudatosabb felismerésével magyarázható. Településtípus szerint a városi és községi értékek (31–32%) hasonlóak, míg Budapesten alacsonyabb (26%) a félelem aránya, ami a jobb infrastruktúrának és megvilágításnak tudható be.
Összességében a félelemérzet leginkább a fiatal kor, a női nem és a tapasztalat hiánya mentén rajzolódik ki, míg a rutin és a városi környezet biztonságérzetet növel.
Mi volt a helyzet fő oka?
Az előzési vagy összeolvadási szituációk és a balesetek közelsége domináns tényezők az adott helyzetben. Az előbbi 27.8%-os eredménnyel, míg az utóbbi 29.8%-kal járul hozzá a fő okhoz, jelezve, hogy a közlekedési manőverek és a közvetlen balesetveszély a legnagyobb kockázati elemek. Ehhez képest a torlódások és feszült forgalom 21.1%-kal szintén jelentős, de kisebb hatást gyakorol. A többi tényező, mint az időjárás vagy látási viszonyok, kevésbé játszik szerepet.
A legtöbb félelmet a veszélyhelyzet és az előzési szituáció okozza – különösen a fiatalabb és női sofőröknél
A vezetés közben átélt félelem fő okainak elemzése rávilágít arra, hogy a sofőrök számára a legnagyobb pszichológiai terhet az előzési és összeolvadási szituációk (28%), illetve a balesetközeli helyzetek (30%) jelentik. Ezek a helyzetek közvetlenül a kontrollvesztés élményéhez kapcsolódnak, ami jól magyarázza, hogy miért váltanak ki intenzív érzelmi reakciót. A torlódott, feszült forgalom (21%) szintén gyakori stresszforrás, különösen a sűrű városi közlekedésben, míg a rossz útminőség (5%), a fáradtság (4%) és az időjárás (6%) kisebb, de nem elhanyagolható arányban járulnak hozzá a félelemérzethez.
Korosztályonként eltérő mintázat figyelhető meg: a fiatalabb vezetők (18–29) körében kiugróan magas (33%) a balesetközeli helyzetek említése, ami a tapasztalatlanságot és a forgalmi helyzetek nehezebb kezelését jelzi. Az idősebb korcsoportok (65+) viszont nagyobb arányban nevezik meg az időjárási és látási viszonyokat (16%), ami életkori fiziológiai tényezőkre, például látásromlásra is visszavezethető.Nemek szerint a nők gyakrabban említik a torlódást és a forgalmi stresszt (37%), míg a férfiaknál a balesetközeli helyzetek (32%) dominálnak, ami a két nem eltérő kockázatészlelését tükrözi. Iskolázottság alapján a tudatosabb, magasabb végzettségű csoportok körében kiegyensúlyozottabb az eloszlás, ami az okok racionálisabb megítélésére utal. Területileg a nagyvárosi közlekedés okozza a legtöbb stresszt: a megyeszékhelyeken élők 40%-a balesetközeli helyzetet jelölt meg, míg a kisebb városokban inkább az összeolvadási szituációk és torlódások dominálnak.
Összességében tehát a félelem legfőbb forrása az, amikor a sofőr elveszti a forgalom feletti kontrollt, és közvetlenül érzékeli a veszélyt – ez a pszichológiai tényező minden korcsoportban meghatározó.
Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal?
A közlekedéssel kapcsolatos attitűdök elemzése egyértelműen pozitív, felelősségteljes mintázatot rajzol ki a válaszadók körében. A legnagyobb egyetértés azzal az állítással volt, hogy „a közlekedésben a legnagyobb kockázat az emberi figyelmetlenség” – a válaszadók 95%-a ezzel teljesen vagy nagyrészt egyetértett, ami magas szintű kockázattudatosságot tükröz. Ugyancsak széles körű konszenzus mutatkozott abban, hogy „jobb 1–2 perccel késni, mint kockázatot vállalni”: ezzel több mint háromnegyedük (77%) maximálisan azonosult, ami a defenzív, biztonságorientált vezetői szemlélet elterjedtségét jelzi.
A „türelmes, defenzív vezetés” és a „sebességhatárok betartása” állítások is hasonlóan magas támogatottságot kaptak (69%, illetve 44% teljes mértékben egyetértők), ami azt sugallja, hogy a szabálykövetés és a felelősségteljes vezetés társadalmi normává vált. A bizonytalan manőver helyzetében a kivárás szintén erős önreflexióról tanúskodik: 85% inkább elengedi a kockázatos szituációt.
A legnagyobb megosztottság a fáradtsággal kapcsolatos fegyelemben látható – bár a többség (56%) egyetért azzal, hogy fáradtan nem ül volánhoz, minden ötödik vezető (21%) mégis hajlamos vállalni ezt a kockázatot. Ez a terület maradt tehát a legnagyobb fejlesztési potenciál. Összességében a válaszadók magas felelősségtudattal, kockázatkerülő hozzáállással jellemezhetők, ami a közlekedésbiztonsági kultúra erősödését mutatja, különösen a fiatalabb generációkban.
Mi növeli leginkább az Ön biztonságérzetét?
A biztonságérzet forrásait vizsgálva a válaszadók döntő többsége a saját vezetési rutinjukat és gyakorlatukat (35%) nevezte meg elsődleges tényezőként, ami azt mutatja, hogy az önkontroll és tapasztalat a legfontosabb biztonsági alapélmény. Ez a belső kontrollérzet a tapasztaltabb sofőröknél különösen erős: a rutinszerű, kiszámítható helyzetek csökkentik a stresszt és növelik a biztonságérzetet.
A második legfontosabb tényező a nyugodt, egyenletes forgalom (26%), ami a külső környezet stabilitásának jelentőségét hangsúlyozza. A válaszadók számára tehát nemcsak az egyéni vezetési képességek, hanem a környezeti kiszámíthatóság is kulcsfontosságú. Ezt követi a jól ismert útvonalon való közlekedés (17%), ami a kognitív biztonság igényét fejezi ki: a megszokott környezet csökkenti a hibázás kockázatát.
Az előre megtervezett útvonal (10%) és a kiphentség (6%) jóval kevesebb említést kaptak, ami arra utal, hogy a vezetők hajlamosak alábecsülni a mentális felkészültség szerepét. A legkevésbé hangsúlyos tényező az autó rendszeres karbantartása (5%), ami meglepő, tekintve, hogy ez objektíven is kulcsfontosságú biztonsági faktor.
Összességében a biztonságérzetet a magyar vezetők többsége belső, tapasztalati tényezőkre alapozza, míg a külső körülmények (forgalom, útvonal, járműállapot) csak másodlagos szerepet kapnak. A keresztminták alapján a férfiak inkább saját képességeikben, a nők viszont a forgalom nyugodtságában és a jól ismert környezetben találják meg a biztonságérzet kulcsát.
Ha egyetlen dolgot megváltoztathatna, ami biztonságosabbá tenné a közlekedést Magyarországon, mi lenne az?
A kutatás záró, nyílt kérdése („Ha egyetlen dolgot megváltoztathatna, ami biztonságosabbá tenné a közlekedést Magyarországon, mi lenne az?”) értékes betekintést ad a válaszadók közlekedési attitűdjeibe és a társadalmi elvárások irányaiba. A szabad szöveges válaszok elemzése alapján három nagy témacsoport rajzolódik ki.
A leggyakrabban említett javaslatok az infrastruktúra fejlesztésére irányulnak – az utak állapotának javítása, kátyúk megszüntetése, jobb közvilágítás és láthatóbb útburkolati jelek szerepelnek leggyakrabban. Ez a válaszok mintegy 40%-át tette ki, és jól mutatja, hogy az autósok a biztonság hiányát gyakran a környezeti tényezőkhöz kötik.
A második leggyakoribb kategória a vezetői kultúra és szabálytisztelet javításának igénye volt. Sok válaszadó szigorúbb rendőri fellépést, gyakoribb ellenőrzéseket, valamint a büntetési rendszer szigorítását sürgette a felelőtlen vezetők visszaszorítása érdekében. Ez a hozzáállás a társadalmi biztonságérzet és a közösségi normák megerősítését tükrözi.
A harmadik, kisebb, de tudatos csoport a vezetői oktatás és szemléletformálás fontosságát hangsúlyozta: az új vezetők számára több gyakorlati képzést, a defenzív vezetés oktatását és a figyelem, empátia erősítését javasolták.
Összességében a válaszokból egy felelősségteljes, ugyanakkor bizalmatlan közlekedési kultúra képe rajzolódik ki: az autósok tisztában vannak a veszélyekkel, de sokan úgy érzik, hogy biztonságukat elsősorban külső tényezők – az utak állapota és mások viselkedése – befolyásolják. A közlekedésbiztonsági fejlesztések így akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha egyszerre célozzák a fizikai környezet javítását és a vezetői tudatosság növelését.